Mint ahogyan sokaknak - a decemberi hangulatos advent és a fenyőfa illatú karácsony - nekem is az egyik kedvenc időszakom gyerekkorom óta, főleg akkor, ha arra is marad időm és kapacitásom, hogy lélekben is ráhangolódjak. Ez Anyaként talán még nagyobb kihívás lett, mint eddig volt! ;)

Őszintén szólva apró sikernek könyvelem el, hogy tavaly már természetesebben működött, mint a kisfiam megszületése utáni első (őrült) évben. Múlt évben meg annyira készültem rá fejben, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy: Te jó Ég! – már itt van, nekünk meg ismét nincs adventi naptárunk, pedig úgy szerettem volna egyet készíteni! :)

Vannak azok a helyzetek, hogy bár alkotó emberként szeretnék saját kezűleg elkészíteni valamit, praktikusabb és észszerűbb, ha kreatív és ötletes kész megoldás után nézek.

Így jutottam arra az ötletre, hogy szétnézzek a hazai kézműves piacon és nem csalódtam. Szebbnél szebb és kreatívabb adventi naptárokat találtam, amiket Nektek is szeretnék megmutatni. Amennyiben megtetszik valamelyik, ne késlekedjetek, forduljatok bizalommal az alkotóikhoz, és kis szerencsével még odaérhet hozzátok december elsejére! :)

Az alkotókat arról kérdeztem, mi motiválta őket abban, hogy mások számára is adventi kalendáriumot készítsenek.

1.) Vivien Hollenczer – Adventi textil kalendárium kreatív alkotóknak

Az adventhez közeledő és adventi időszakban egyre inkább szóba kerül a mézeskalács, tejszínhabos forró csoki, adventi naptár, szaloncukor és az ajándékozás, hogy december 6-án, hamarosan érkezik a Mikulás és ezután december 24-én karácsonykor, (kinél mi :)) nálunk a Jézuska csengeti a fán lévő porcelán csengettyűt. (Természetesen idővel, amikor már a kisfiúnk befogadóképes lesz, ki fogunk térni arra is, hogy az emberek vallásoktól, kultúráktól eltérően más hagyományok szerint ünneplik ezt az időszakot szerte a világon.)

Ringatás, érintés, dúdolás: biztonságot, örömöt ad az ölbe vett gyerekeknek és az ölelő felnőttnek. 

Finomulnak a mozdulatok, gazdagodik a tudás, formálódnak, mélyülnek az érzelmek a cseperedő emberpalántában.

Sándor Ildikó néprajzkutató

A gyömbéres teával még 2010 környékén ismerkedtem meg, amit egy nagyon kedves barátnőm tanácsára kezdtem el fogyasztani, pofon egyszerű okokból, mert finom és zsírégető hatású. :)

Említettem a bejegyzéshez tartozó első részben, hogy végül az utolsó pillanatban, mégis belevágjak a Gyerünk anyukám Nagy súlyra kezdő 8 hetes programjába.

Mivel egyedül nem ment, ezért az bizonyult a legkézenfekvőbb megoldásnak, ha olyan megfelelő közösséghez kapcsolódok, amelyik már az elmúlt évek alatt szemmel láthatóan sokaknál bizonyította a hatékonyságát. 

Az első hetem tapasztalatai alapján 5 pontba szedtem azokat a területeket, amik nálam elsődlegesen szabályok bevezetését követelték. (Remélem, hogy ez mindazoknak is segítség, akik éppen életmódváltást fontolgatnak.)

Fontos megemlítenünk, hogy számos nőnek, mint ahogyan nekem is, komoly problémát jelent a terhesség alatt szépen felkúszó kilóktól megszabadulni. Ez méginkább nehezített pálya, ha már előtte is kisebb- nagyobb túlsúllyal indítottuk a kismama időszakot. (Ez nálam 8-10 kg + volt.) Bevallom, hogy sok mindentől tartottam a gyerekvállalás előtt, de az egyik legnagyobb mumusom a súlyom volt. Ezt igazából szerintem az érti, aki belekerült már párszor ebbe a kátyúba, és egyáltalán nem gördülnek le róla olyan egyértelműen a kilók, csak komoly erőfeszítések és odafigyelés árán. Volt már ilyen- olyan időszakom általános iskolás korom óta, de 2012-re végre sikerült elérnem egy kedves barátnőm bíztatásával és odafigyelésével, hogy elégedett legyek az alakommal és még koplalnom sem kellett hozzá ;). Elismerem, imádtam ezt a korszakot.

Sajnos ez az időszak csak néhány évig tartott, de az ügy pozitívumát mégis abban látom, hogy már egyszer sikerült, tehát tudom, hogy lehetséges. A negatívuma viszont az, hogy valahogy mostanában nem bírtam megállni, hogy minden olyan dolgot megvonjak magamtól, amit akkor megtettem a fogyás ciklusában. Tehát elméletben megy, de gyakorlatban akadályokba ütköztem.

Már a kismama időszak harmadik trimeszterében szemmel látható volt, hogy itt valami nagy bibi lesz.

Túl messzinek tűnnek azok a történetek, amiket még a nagyszüleink (vagy a dédszüleink) meséltek nekünk. Talán most jött el csak igazán az idő, hogy erőt merítsünk belőlük.

Egy általam kedvelt, és olvasott anyablogger kolléganőmnek Mayerné Répási Adriennek, a ReAd-blog életre hívójának néhány napja az az ötlete támadt, hogy megkér más külföldön tartózkodó vagy élő bloggereket, hogy küldjenek üzenetet magyarországi felebarátaiknak.

A mi szituációnkról röviden annyit, hogy Prágában „ragadtunk”, abban a városban, ahol jelenleg a kisfiam apukája dolgozik. Éppen aznap indultunk volna haza anyukámhoz, amikor 7 órakor bejelentették, hogy lezárják a szlovák határokat. Nem volt egyszerű helyzet, és nem létezett igazán jó döntés. De döntenünk kellett és maradtunk.

Kép forrása: sál- BlueBirds'Handwoven és varázskavics: Beck Réka- Ékszerkerámia //a kép a szerző engedélyével került a bejegyzésbe// 

Ha már így bekényszerültünk a négy fal közé, gondoltam itt a nagy alkalom, felderítem a terepet, és megnézem, hogy mi az a lakásban a takarításon és selejtezésen kívül, ami már hónapok óta várat magára.

Eszembe jutott, hogy már egy ideje tervezem, hogy megragasztok néhány gyerekjátékot pillanatragasztóval.