Tudom, tudom. Már minden "valamirevaló" blogger és vállalkozó megírta az évzáró, csillivilli :) évkezdő értékelését, mit akarok én itt 2020 január 11-én még ezzel a blogbejegyzéssel?!
A helyzet az, hogy valóban 2020 szinte január közepét írjuk, de most sikerült egy csokorba szednem a múlt évünk legkiemelkedőbb, legjelentősebb egészen hétköznapi történéseit, és helyszíneit, aminek jelentős része Prágához kapcsolódik. Mindenképpen jó hasznát veheted az éves összefoglalómnak, ha te is kezdő vagy éppen kisgyerekkel program után kutató szülő vagy.
Amúgy meg ez az én sajátbejáratú Anyanaplóm, szóval azt csinálok vele és akkor, amit és amikor akarok! :) Bye bye társadalmi nyomás!! :D
Ha összehasonlítom a 2018as évvel (így „három lépés távolságból” szemlélve) a 2019et, akkor alapvetően könnyebb volt, mint a tavaly előtti év, amikor is júniusban megszületett a kisfiúnk Tege-Marcell.
Ahogy próbáltam visszaemlékezni az év első hat hónapjára…, őszintén?! Az volt a benyomásom, mintha a 2019 első felét kitörölték volna, és a kulcsfontosságú emlékeim júniusban, a kisfiam első születésnapjának a megünneplésével kezdődnének.
De így visszanézve a fényképeket és a videókat, januártól júliusig is történt jónéhány jelentőségteljes dolog.
Rengeteg időt töltöttünk Prágában. Tege megnézte az albérletünkből az első szilveszteri tűzijátékát, ami a közelben lévő számos vietnámi bolttulajdonosoknak köszönhetően pazarra sikeredett. A családunk kibővült, adoptáltuk Nagy-Medvét, aki mára kisfiúnk (másfél éves korára) aktív játszópajtásává nőtte ki magát.
Ha tehettünk időjárástól függetlenül sétálni indultunk a közeli parkokba (Stromovka, Podviní) és kikísérleteztük, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben úgy felöltöztetnünk a gyerekünket kezes-lábas anorákba, hogy ebbe a procedúrába a legkevésbé őrüljünk bele. Már ekkor is egyértelműen a nyarat vártuk, amikor is a lehető legkevesebb ruhadarabbal lehet majd megúszni az öltözködés műveletét.
A kisfiam apukájának, Józsefnek az érdeme, hogy január közepén elkezdtük Tegét közösségbe hordani, a közelben lévő bevásárlóközpont legfelső szinten található gyerekek számára kialakított ingyenes játszósarokba, amit Tege a hónapok alatt egyre inkább megkedvelt. Tavaszra még játszótársa is akadt, egy nagyobbacska indiai kisfiú személyében.
Februárban leesett az első hó egy hétvégi délután és elindultunk a Stromovka-ba, Prága egyik legkedveltebb parkjába sétálni, miközben betértünk egy közeli cukrászdába, ahol az elfogyasztott sütemény és forrócsoki felejthető élmény volt, de az év egyik legjobb lámpakompozícióját fedeztük fel. :)
Vannak e kudarcaim?! Nos, akadnak (dögivel). Az egyik legnagyobb szomorúságom és sikertelenség, hogy többszöri elhatározásom ellenére se tudtam meglépni, hogy intenzíven belekezdjek a cseh- illetve angol nyelvtanulásba, mert a felsőfokú németemmel itt Csehországban bizony napi szinten nem igazán rúgok labdába. A legviccesebb az, amikor a játszótéren vagy a boltban rákényszerülök az idegennyelv használatra, ill. amikor elmondom, hogy csak egy kicsit beszélek angolul, de a párbeszédet kezdeményező szülők szerencsére annyira lelkesek, hogy végül angolul kezdek el kommunikálni, de inkább azon a dzsungel-angol nyelvismeret szinten. :D De mindenképpen pozitívumnak könyvelem el, hogy lehetőségeimhez képest egészen sokat fejlődött az idegennyelv használatom, és már a nem adnak el szintre léptem angolból. Csehül sajnos még mindig eladnának. :P
Egy ilyen áprilisi játszótéri ismerkedés során tudtam meg egy apukától, hogy 2 villamosmegállónyira tőlünk létezik egy művésznegyed, nevezetesen Pragovka Art District, ahol az elkövetkező szombaton nyílt napot rendeztek, így lehetőségünk volt arra, hogy az betekinthessünk más érdeklődőkkel együtt az ott dolgozó művészek stúdióiba, illetve a kiállítócsarnokokba. Természetesen éltünk az alkalommal és elmentünk. Remekül éreztük magunkat, a program felvillanyozóan hatott ránk.
Ezen kívül ugyancsak ebben a hónapban szemügyre vettük a belvárosban Morva folyó partján, a Palackého náměstí megálló közelében megrendezett vegán fesztivált, bár jelenleg mi nem vagyunk vegánok, de több szempontból is érintettnek érezzük magunkat ebben a témakörben. (Erről későbbiekben még olvashattok.)
Ez után spontán a városban sétálva felfedeztünk egy több emeletes régi építésű házban egy kiállítást a Gallery Bottega névre keresztelt gallériában, amin bámulatba ejtő, fotószerű, óriásfestmények voltak kiállítva. Szuper volt!
Na de még röviden vissza a márciushoz, amikor is több újítást is bevezettünk a mindennapjainkba, többek között egyre nagyobb szerepet kapott a háton hordozás, egy speciális, fémvázas hordozó segítségével, amit már kicsit feljebb láthattatok a Vegán fesztiválos fényképen. Itthon a gurulós kiságyat kineveztük járókának és a konyhába áttolva nyertünk egy kis időt a főzéshez.
Tegénél bevezette apa a bevásárlókocsiba ülés és gurulás élményét, aminek az eredménye hangos, minden vásárlót a szürke hétköznapi hangulatból felébresztő kurjongatás lett. :D Meglehetősen élveztük, üdítően hatott ránk, ahogy egy baba a közvetlen környezetére hatni tud.
Új ötlettől és tett vágytól vezérelve ellátogattunk a Prazelenyna névre keresztelt közösségi kertbe, ahol kaptunk egy 1 négyzetméteres kis parcellát, ami tudom, tudom, viccesen kicsi, de mi nagyon megörültünk neki. Igazi multi-kulti élménynek ígérkezett. Nem csalódtunk benne. :)
Salgótarjánban részt vettünk a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban található Thomka Noémi által vezetett Cirógató- Zenekuckó programján, ahol a gyerekek és a szüleik mondókás- énekes- zenés élményadó foglalkozáson vehettek részt. Tege odáig volt a xilofonért és Noémi rózsaszín gitárjáért.
Képen Thomka Noémi a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei könyvtárban tarott Cirógató Zenekuckó programvezetője és a rózsaszín gitár :) Jóváhagyta a nyilvánosságra hozását.
Április. Tege egészséges pakolási, felfedezési, szaggatási kedve elkezdett fokozódni, de én naiv, kezdő anya voltam, és még mindig úgy gondoltam, hogy feleslegese a gyerekzár a lakásban. (Ezt mára sikeresen újraértelmeztem, ha lenne egy tesója, gyerekzár is kerülne néhány helyre :) )
A szülés után, ebben a hónapban sikerült olyan állapotba kerülnöm, hogy kiolvastam teljesen EGY EGÉSZ könyvet (ami nagyobb betűmérettel és sok képpel volt megszerkesztve), címe: Hygge.
Elkészítettem Józsi céges partijára a kiváló négy sajtos pogácsámat, aminek a következtében a konyhánk szó szerint romokban hevert :P, az utolsó simításoknál még a karnis is leszakadt. De ennek ellenére Tegével jól átvészeltük az első sütés élményét, ami közben ő már elégen aktívan kúszott- mászott a padlón. Viszont a pogácsa az összejövetelen dícséreteket kapott és maradéktalanul elfogyott.
Mivel a kilóim száma a szülés óta aggasztóan nem csökkent (+15 kg), és ez lelkileg igen megviselt, elkezdtem behatóbban foglalkozni a Gyógyító Médium című könyvben tárgyalt szárzellerlé jótékony hatásával, illetve elhatároztam, hogy ez a helyzet így tarthatatlan, valamit sportolni fogok. Sajnos ez a dolog ismét a szervezetlenségem és fáradságom, szabadidő hiányom miatt kudarcba fulladt, tehát ebben az évben mindenképpen várat magára egy tudatosabb struktúrával! Nem adom fel!! :)
Április meleg, nyárias hangulatú, napos hétvéégjén megismerkedtünk Margarettel személyesen is és 3 remek napot töltöttünk együtt József nagy fiával Bencével és az anyukájával, akik mindketten vegán aktivisták. :) Průhonice parkban játékosan fényképeztük a mandaláimat.
Elérkezett a május a kedvenc évszakom, minden kizöldült és virágba borult. Na meg hozta magával a szokatlanúl hűvös változatát is. SAJNOS a szuper ruciaim háromnegyed részébe még mindig nem fértem bele. Micsoda peh és frusztráció!! Így májusban belekezdtem az Anyatest projekt által meghirdetett 7 hetes online szülés utáni regenerációs programba, ami nagyon tetszett, szakmailag és pedagógiai szemmel nézve is szuperül össze van rakva, mindenkinek csak ajánlani tudom. Viszont én még mindig túlságosan fáradt és erőtlen voltam ahhoz, hogy maradéktalanul és kitartóan végig csinálnom, így sajnos korántsem sikerült rendszeresen elvégeznek a heti gyakorlatokat. Meglepő módon ennek ellenére is láthatóvá vált, hogy a hasfalam végre elkezdett visszahúzódni.
Bevetettünk magunkat a Közösségkerti munkába, beszereztük a növényeket a prágai Nagypiacon a birtokunkra :), és egy hűvös májusi, borongós, szeles, hétvégi napon beültettük őket. Tege imádta, belevetette magát szinte rögtön a földdel való munkába.
Ugyan ebben a hónapban sikerült egy remek napot tölteni Hollókőn és megsimerkedni a somoskői vadas parkkal.
Május végén végre megszületett az első Go Anyu Go- Anyanapló blogbejegyzése, Go Anyu Go- Anyanapló: Akkor kezdünk/ Sorsszerű pillanatok/ címmel.
Júniusban megünnepeltük Salgótarján közelében, szabadtéren az eresztvényi játszótéren a családdal és néhány baráttal együtt Tege első születésnapját. Az előkészületek és a buli remekül sikerült a tortasütésem viszont a szó teljes értelmében totális kudarcba fulladt, azonban apa pünkösdvasárnap egy rögtönzött cukrászdai puncstorta vásárlással kifogástalanul és egyben pompásan megoldotta a menthetetlennek tűnő helyzetet!!! Én pedig felvettem a 2020as bakancslistámra, hogy ebben az évben gyümölcsszezonban újra fogom sütni a tortát (de már nem a szülinapján kísérletezek!!)
Nos, így visszatekintve mégis elég sok minden történt az első félévben, amiben nekem első benyomásra úgy tűnt, hogy szinte nem is történt semmi.
Neked is volt már hasonló élményed? Írd meg kommentben, hogy mi volt a legjobb vagy legemlékezetesebb dolog, ami 2019 első hat hónapjában történt veled!
Mivel nem szeretem a maraton hosszúsági blogbejegyzéseket, és sokkal több minden történt, mint ahogyan az első átgondolásra tűnt, hogy nem történt semmi ;) , úgy döntöttem, hogy kétfelé szedem a blogbejegyzést és hamarosan itt olvashattok a második félévünk jelentőségteljesebb eseményeiről.
Érdemes követni a blogot, mert a terveim között szerepel az is, hogy a vastagon szedett szavak alatt, folyamatosan frissülve, programajánlókat, beszámolók jelennek meg helyekről és eseményekről.
Továbbá elárulom azt is, hogy hanganyag formájában vár feldolgozásra az első interjú Szakács Pannival a Pannicum prágai kávézó tulajdonosnőjével, amivel az ÉLETKÉPEK- INTERJÚK legújabb rovatom indul 2020 januárban a Go Anyu Go blogon!
Ha kíváncsi vagy, hogy mi lapul a Go Anyu Go blog kulisszái mögött, akkor katt ide. :)
További elérhetőségégek facebookon vagy instán.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor lájkold kérlek, és oszt meg másokkal is!
Go Anyu Go - Zita von Csákvári
