Új fejezet nyílt az életünkben és ezen alkalomból indítom az útjára a Go Anyu Go- Anyanapló névre keresztelt blogomat.

Csákvári Zitának hívnak, 41 évesen született meg a kisfiam, aki a Tege Marcell keresztneveket kapta, annak ellenére, hogy csak egy keresztnevet terveztünk neki.

A párommal, a kisfiam apukájával, Józseffel, de én csak Józsinak hívom 2013 nyarán találkoztunk. Különleges, romantikus találkozás volt, olyan amire mindig is vágytam, bár ezt az adott pillanatban nem igazán vettem észre. Ironikus, így visszagondolva. :)

Sorsszerű volt a görögországi buszos utazásunk, hogy mindketten éppen mégis útnak indultunk ugyanazon a napon, és 9 napot teljesen más helyen töltve ismét találkoztunk a Magyarországra tartó buszon.

 A sorsszerűség azonban nem egyenlő – „a boldogan éltek, míg meg nem haltak” - happy end befejezésével, ugyanis az egymás iránt érzett szerelmünk és szeretetünk mellett a mindennapjaink kihívásokkal átszőttek és nagyon is életszerűek.

Amikor megismerkedtünk Budapesten éltem, Józsi pedig éppen Szlovákiában, Pozsonyban dolgozott. Ez mindjárt az első beszélgetésünkkor kiderült ott július végén a buszon. Annyira megijedtem egy újabb távkapcsolat lehetőségétől, hogy akkor és ott eldöntöttem, hogy ennek ennyi, mert én bizony nem mászok bele még egy távkapcsolatba 36 évesen.

És láss csodát! Lassan 7 év telt el a megismerkedésünk óta, jelenleg éppen Prágában kalandozunk, albérletezünk, élünk és a lehetőségeinkhez képest, amit lehet felfedezünk. Mindketten erősen művészi beállítottságúak, hajlamúak vagyunk, empatikus, érdeklő emberek, akik szívesen tekintenek be a mindennapi történések „színfalai” mögé is.  Le kell szögeznem már itt az elején, hogy az életünk a hollywoodi mesterséges, nagyvonalú csillogás helyett, inkább valamiféle művészfilmre emlékeztet.

Ennek a blognak a megírása egyfajta önkifejezés számomra, vélemény felvállalás, amivel azon túl, hogy komplex képet alkotok magamnak magamról (a családunk mindennapjairól) az életfeladatomról, az életfelfogásomról (életfelfogásunkról) életfilozófiámról (életfilozófiánkról), szeretnék a történeteinken, tapasztalatainkon keresztül más hasonszőrű olvasóknak (nemtől és kortól függetlenül) kapaszkodókat nyújtani és ez által a történeteitekhez kapcsolódni.

A poszt megírása közben megfogalmazódott bennem az is, hogy a blogírás folyamata is olyan, mint létrehozni egy egy (művészi) alkotást. Jelen esetben a poszt az információhordozó, szóból és képekből esetlegesen zenei elemekből felépülő mű, ami magában foglalja az alkotó stílusjegyeit.

Az elején adott egy üres felület, ami általunk, belőlünk nyer formát, mi töltjük meg tartalommal, belőlünk születik, abban bízva, hogy az alkotásunk által másokat is elérünk és igy kapcsolódni tudunk.

Sting köztudottan szívesen zenél együtt más profi zenészekkel, színészekkel. Úgy tudom, hogy számára nagyon fontos, hogy meghatározott időnként különböző zenei stílusban otthonosan mozgó, tehetségekkel dolgozzon együtt. Ebből új ötletet merít/merítenek és az együttes alkotás frissítően hat rá és a zenei megnyílvánulására is.

Bevallom, hogy az egyik hosszú távú célom nekem is az, hogy a bloggoláson keresztül más emberekkel együttműködve, új alkotások jöhessenek létre.

Mik lennének ezek az alkotások?

Ha a blog posztjait olvasva bevillan nálad az isteni szikra, akkor ne habozz és írj bátran az ötletedről és arról, hogy hogyan képzeled el a lehetséges együttműködést.

Elérhetőségem: goanyugo@gmail.com

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor lájkold a blogot (számítógépen jobb felső sarokban, mobiltelefonon a bal alsó sarokban találod a képernyőn a követem ikont), hogy értesülhess az aktuális, új bejegyzésekről, illetve ezzel számomra is pozitív megerősítést adsz, hogy érdeklődsz és tetszik, amit olvastál, értékesnek találod az alkotásomat. Ez egy bloggernek fontosabb, mint hinnéd. ;)

Gondolj csak bele, a bloggerkedés az elején (de talán hosszútávon is, ezt még nem tudom) egy magányos elfoglaltság és/vagy hivatás. Tartalommal, gondolatokkal töltünk meg virtuális oldalakat, amiket aztán "kilövünk" a nagyvilágba! :)

Őszintén, egymás között vagyunk, neked is fontos, hogy visszajelzést kapj arról, amit csinálsz?!

Biztosan jól esik olykor olykor néhány elismerő szó, "vállon veregetés".

Ezt ezen a blogon a tetszik gomb megnyomásával teheted meg (a posztok tetején), de követheted a történeteinket a facebookon vagy az instagramon is.

Magát a Go Anyu Go blog.hu oldalának aktuális bejegyzéseiről való értesítést a követem gomb kipipálásával aktivizálhatod.

A kedvenc bejegyzéseket megoszthatod, vagy ha reagálnál az olvasottakra, akkor erre is van lehetőség a posztok alatt.

Legyen további szép napotok! Remélem, hogy hamarosan újra találkozunk.

Üdvözlettel:

Zita von Csákvári/ Go Anyu Go