Apa és Tege a fürdőszobában van, én az erkélyen állok egy pohár zamatos fehérborral, az utcát kémlelem. Alapvetően szeretem az esőt, de ha zuhog, akkor leginkább az eresz alól bámulva élvezem.

Józsi ma délutános volt, nemrég érkezett haza. Hozott meleg ételt is a munkahelyi kantinból; spenótos rizottót, tofu-pörkölttel. Klassz, mert így még főznöm se kellett.

Kora este elszaladtam még Tegével a közeli bevásárlóközpontba, mert elkelt egy - két molycsapda a lakásban, így kicsivel Apa után érkeztünk haza. Tege boldogan, nevetve toporzékolva fogadta az apukáját a folyosón. Így van ez kivétel nélkül minden nap. Óriási a szerelem.

Miközben pakoltam ki a táskából, láttam, hogy már a serpenyőben ott gőzölög a meleg étel. Józsi kinyitotta a hűtőszekrényt és töltött nekem egy pohár fehérbort.

„Ülj csak le nyugodtan, és egyél, én majd megfürdetem Tegét.” – mondta kedvesen.

Kint zuhog az eső, a kezemben egy pohár fehérborral állok az erkélyen és a sötét utcát kémlelem az ötödik emeleti albérletünkből. Hirtelen mindent elengedve rám tör a nosztalgia. Talán az eső, a fehérbor és a háttérben szóló zene együttes hatása.

Hallgass te is bele, miközben a bejegyzést olvasod. :)

Nem mondanám, hogy nyárias az idő. A levegő illata és hőfoka emlékeztet a korai őszre, de még csak augusztus 20 van.

Néhány órája, a barátnőmmel, Piroskával váltottunk néhány sort messengeren, ő éppen a hasát süttette akkor a balatoni 35 fokos nyárban. Őrület, itt meg már közel három napja hellyel közzel esik. Ma meg az az igazi ágyban kuckózós, filmnézős, olvasós, alvós, tejeskávézós esős nap volt, de az ilyen típúsú egész napos kikapcsolódások, már csak kellemes emlékek mióta megszületett a kisfiunk. ;)

Sok minden megváltozott 2015 óta, amikor úgy adódott, hogy Józsi Prágában vállalt munkát, és én újból sokkoltam a családomat a külföldi tartózkodás ötletével. Ráadásul egy olyan országéval, aminek a nyelvét semennyire se beszéltem, de még álmomba se gondoltam volna, hogy esetleg egyszer csehül tanuljak.

A szemközti Káva & Pečivo felirattal ellátott pékséget bámulom. Mindig barátságos fény szűrődik ki a fával borított skandináv hatású kávézóból, igazi Hygge hangulat. Már már barátian ismerősnek tűnnek az itteni utcák, és a szembe szomszédok. Mintha régi ismerősök lennénk. Akár integetve oda is köszönhet neki: Szép jó estét! Hogy van ma?

Innen az ötödik emeletről akarva és akaratlanul is jó a ki- és belátás (a szembe lakásokba).

Őszintén szólva, minidig is volt vonzódásom az utcákon sétálva bebámulni a lakásokba. Van benne valami titokzatos. Meglátni egy éppen akkor zajló életjelenetet, ami csak egy pillanat erejéig, épp egy benyomás megszerzéséig tart, aztán tovább haladok. Van benne valami Itt és Most. Aztán a tovább lépdeléssel már csak a múlt része.

Bekúszik Németország képe a fejembe, a Fekete erdő és azok az átkozottul esős nyarak. Az úgynevezett 'Dauerregen', amikor képes volt 5-7 napig is szinte egyhuzamban esni az eső. Esetleges pár nap szünet után érkezett aztán a következő csapadékban bővelkedő időszak. Gyakran járt az eszembe, hogy bezzeg a Klinka című filmsorozatban szinte mindig szép idő volt, de sejthettem volna, hogy nem véletlenül olyan zöld ezen a vidéken a fű.

A pékség mellett Chip’s Restaurace. Körülbelül két- három éve egy vietnámi család kezdte el üzemeltetni, előtte igazi „késdobáló, tömény füstben úszó, sötét falburkolatú kocsma” hangulatú hely volt. Aztán jöttek az új tulajok és pik pakk felújították a helyet. Sokat látjuk a gyerekeket, két kislányt az étteremben vagy az étterem előtt játszani.

Éppen emberek jönnek ki az étteremből az esőbe. Hangosan beszélnek és nevetnek miközben néhányan közülük a fejükre húzzák a kapucnijukat. Azt hiszem hiányoznak a barátaim.

A házunk előtt két villamos vágány is fut, ami a nagyvárosi hangulattal kecsegtet, de az éjszakai fékcsikorgással, már elveszti a romantikáját. Gyorsító szakasz éppen a szemközti villamosmegállóban ér véget. Tege imádja nézni az utcai forgalmat csak úgy, mint ahogy a zuhogó esőt.

Jó itt most az ötödik emeleten. Ahogyan éppen itt ülök az erkélyajtóban, akár egy belvárosi étteremben is ülhetnék a boromat kortyolva, de én ezt jelenleg itthonról az erkélyről teszem.

Ez az, ez a pillanat, ez már az Anyanapló része, villan belém.

A hálószobában a komódnál ülök, a tetején lévőt sólámpa fénye bevilágítja a teret. Este már nem szeretem az erős fényeket. Lehet titkon skandináv vagyok. A laptop mellett ezeregy dolog felhalmozva a komód tetején, mélyen a falig tolva, hogy Tege a fürge kis ujjacskáival, ne érhesse el. Itt a kedvenc képem is kettőnkről, még a Szalajka völgyben készült, fontos nekem. A szobában meghitt, mágikus hangulat van, a zene már elhalkult.

Tege a szomszéd szobában elaludt.

Az ablakok még nyitva, kellemes hűs levegő áramlik be. A félig lehúzott fa reluxa, a nyitott fehér sötérítő függönyök előtt még láttatni engedi az esős prágai utca fényeit.

Most figyelek csak fel a mellettem heverő könyvtári könyvre, amit Józsi csúsztatott este a komód tetejére.

Matěj Černý, Marie Peřinová: 111 különleges hely Prága.

Sok minden vár itt még felfedezésre. Tarts velem!

Kedvesem belépett a szobába, most nekem is mennem kell.

Remélem, hogy hamarosan újra találkozunk.

Ha tetszettek az olvasottakat, akkor ne felejts el jelezni felém a tetszik "gombra" való kattintással, vagy csatlakozz hozzám és a Go Anyu Go közösséghez facebookon és/vagy instagramon. Amennyiben szeretnél értesülni az új blogbejegyzésekről, akkor klikkelj a KÖVETÉS feliratra, ami jobb oldalon felül található.