Ringatás, érintés, dúdolás: biztonságot, örömöt ad az ölbe vett gyerekeknek és az ölelő felnőttnek. 

Finomulnak a mozdulatok, gazdagodik a tudás, formálódnak, mélyülnek az érzelmek a cseperedő emberpalántában.

Sándor Ildikó néprajzkutató

A kisgyermekkoromra nagyon szívesen emlékszem vissza, mivel benyomásaim és emlékmaradványaim szerint felhőtlen volt. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy 1 éves koromtól közel 3 éves koromig az anyai nagyszülők családi házában, szeretetteljes légkörben laktunk vidéken, és életem egyik kedvenc időszaka volt. Az óvodáskort is hasonlóképpen kellemesen éltem meg, szerettem az ottani játékos légkört, a dalokat, mondókákat, körjátékokat, rajzolást, a játszótéri látogatásokat a félelem nélküli óvodai szerepléseket.

Amióta az eszemet tudom, a nagymamám és anyukám is nagyon sokat mondókázott és énekelt nekem és velem, ami olyan természetessé vált számomra, akárcsak a levegővétel. Így talán az sem volt meglepő, hogy amikor kiderült, hogy én is anyai szerepek elé nézek, tudtam, hogy alkalmat teremtek majd arra, hogy a fiammal együtt különféle babáknak szervezett énekes-, zenés-, mondókás- programokon vegyünk részt. Jogosan kérdezhetnéd kedves olvasó, hogy ha ennyire kellemesek az emlékeim, akkor miért nem kezdtem el magamtól otthon a gyerekdalok és mondókák összeválogatását és gyakorlását?

Hiszen már számos szakirodalom és online forrás áll a XXI. században ehhez a rendelkezésünkre.

A fénykép saját kép és egy óvodai szereplés pillanatát örökíti meg. 

Miért szerettem volna mégis vezetett programon részt venni?

Válaszként csak annyit mondhatok, hogy valahogy olyan messzinek tűnt a gyerekkoromban szerzett tapasztalatok, hogy biztonságosabbnak éreztem, ha vezetett foglalkozások keretein belül térek vissza ebbe a játékos világba. A gyerekkori pozitív élményeim és a zenei általánosban töltött nyolc év ellenére rettenetesen bizonytalannak éreztem magamat azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fogjak bele. Azt hiszem ennek az is az oka, hogy túlságosan is felnőtté váltam az elmúlt években, túl tökéletesen, tévedés nélkül szerettem volna csinálni, ezzel túlkomplikálva az egész játékos folyamatot. :) 

Szerencsém volt, mert először a völgyvárosban, Salgótarjánban, (ahol a kisfiam is született) a Balassi Bálint Megyei könyvtárban megrendezett Cirógató zenekuckó keretein belül sikerült bekapcsolódnom (még a fiammal a pocakomban) az ölbeli játékok világába. Aztán kicsivel később az élményszerzést Prágában, az Iglice prágai magyar szülők egylete Ciróka klubjának foglalkozásain folytattuk. Időközben az is megvilágosodott bennem, hogy a gyermekemmel való játékos dalolás, mondókás együttlét mellett az se utolsó szempont, hogy közösségben lehetünk. A gyerekek ismerkedhetnek a többi gyerekkel, szokhatják az idegen kortársakkal való kapcsolódást és az anyukáknak is lehetőségük van kicsit kiszakadni az otthoni mindennapi rutinhelyzetekből, illetve információt cserélnek az aktívan felmerülő mindennapos kérdésekről, illetve tapasztalatot cserélhetnek.

Képen Thomka Noémi a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei könyvtárban tarott Cirógató Zenekuckó programvezetője és a rózsaszín gitár :) Jóváhagyta a nyilvánosságra hozását.

Természetesen a mostani vírus által veszélyeztetett időszakban nincs igazán mód a közösségi találkozásokra, ezért arra biztatnálak benneteket, kezdő szülőket, hogy kezdjetek el otthon mondókázni és dalolni már a legkisebbekkel. Ringassátok őket, dúdoljatok nekik finoman, szeretetteljesen megérintve, finoman cirógatva, megcsiklandozva. Találjunk naponta akár csak néhány percet arra, hogy közösen ebben a játékos formában vidáman, teljes figyelmünkkel és odaadásunkkal összekapcsolódjunk.

Építsetek nyugodtan a már meglévő emlékeitekre és tudásotokra, és idézzétek fel első körben azokat a legegyszerűbb mondókákat és dalokat, amiket már ismertek.

Az ölbeli játékoknak az egyik lényeges eleme, hogy nem csak szavakkal, de gesztikulációval, hangszínünkkel, a lábak és kezek mozgásával (vagy a legkisebbeknél) mozgatásával is színesítjük a közös interakciót. Így még játékosabbá téve a közös éneklést, mondókázást.

Íme az én ötletadó 5 gyerekdal+5 mondóka listám kezdő szülőknek:

Megjegyzés: A videókat azért csatoltam ide, hogy a tanulni vágyó szülők, könnyebben, hallás után sajátíthassák el a dalok és mondókák szövegét, illetve dallamát. 

 1.) Kukurikú, jó reggelt! /mondóka/

2.) Pál, Kata, Péter /gyerekdal/

3.) Süss fel nap /gyerekdal/ 

4.) Csip, csip, csóka /gyerekdal/

5.) Cirmos cica  /gyerekdal/

6.) Ha én cica volnék  /gyerekdal/

7.)  Bezsere, bezsere  /mondóka/ 

8.) Megyen a medve  /mondóka/

9.) Gyí paci, paripa /mondóka/

10.) Sűrű erdő, kopasz mező  /mondóka/ 

Remélem, hogy ezzel a pár mondókával, gyerekdallal és a blogbejegyzésben megosztott videókkal sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy Ti is kipróbáljátok otthon, akár a legkisebbekkel és a kicsit nagyobbakkal az ölbeli játékokat a mondókázást, dalolást. :)

Várom kommentben a témával kapcsolatos tapasztalatitokat.

Amennyiben kíváncsiak vagytok, hogy milyen játékos mozgást kapcsolhatunk néhány kedvenc mondókákhoz, akkor kövessétek az oldalt, mert hamarosan ezt is megosztom veletek!

Köszönöm, hogy itt voltatok ismét, amennyiben tetszett a bejegyzés, akkor osszátok meg bátran más szülőtársaitokkal is!

Legyen további szép hetetek!

>> Mi gyerekdalok hallgatásával kezdtük, ha érdekel, hogy mivel, akkor itt megtalálhatod a TOP 10 listánkat!

Elérhetőségeim facebookon illetve instagramon.

Addig is Go Anyu Go!

Zita von Csákvári

Kapcsolódó cikkek:

>> Ha minőségi mesefilmet keresel a legkisebb csemetédnek, akkor klikk ide

>> Egy igazi meglepetés és élmény volt! Kincskereső kisködmön újragombolva, kortárs módra