Ígéretemnek megfelelően gyors összefoglaló, hogy mi történt az elmúlt két januári hétben.

Az ember tervez, isten végez

- szokták mondogatni. :)

Ezt a posztot eredetileg 2 nappal ezelőtt szerettem volna megírni, hogy beszámoljak az első két hét kihívásairól, hogy hogyan próbáltam gatyába rázni az időmenedzsmentemet, ami folyamatosan mumusként kísér utamon.

Hétfő, új nap, új hét gondoltam a fárasztó hétvége után (ebben, most nem mennék bele részleteiben, hogy miért volt kimerítő, csak annyit mondanék, hogy ha van segítség egyedül nevelő szülő vagy a szülőpár mellett; nagymama, babysitter vagy barátok, rokonok formájában, akkor az megfizethetetlenül nagy támogatás. Jelenleg nagymama távol él, babysitterre nincs anyagi keretünk, szóval marad, hogy saját magunk próbáljuk úgy beosztani az időnket és az energiánkat, ahogyan tudjuk.

Mivel érkezett egy nagyon kedves, lelkesítő komment az Ezerarcom bloggerétől, Ildikótól- A lényeg, hogy csinád!- BloggerKépzős Napló bejegyzéséhez ezért eldöntöttem, hogy feltétlenül tovább viszem az eredeti elgondolást és aktiválom a tervemet, folytatom a rovatot.

Mindenképpen szerettem volna a hét elejét a prágai Nagypiacon /Pražká tržnice/ kezdeni -ami nincs is olyan messze tőlünk-, mert a kínálatuk összehasonlíthatatlanul nagyobb és jobb, mint a bevásárlóközpontokban lévő szupermarketek árúválasztéka. Úgy indultunk el Tegével, hogy még a "szokásos" alvásidő előtt végezhessünk, de így sem tudtam kikerülni, hogy a gyerkőcöm idő előtt a piacra megérkezve elaludjon a babakocsiban. Már akkor tudtam, hogy a terv változni fog, és minden keserűségemet elengedve vettem tudomásul, hogy bármennyire szerettem volna, napközben már nem lesz szabadidőm a blog tovább szerkesztésére, vagy a kreatív írásra, mert már tegnap megígértem neki, hogy végig nézzük a kedvenc könyveinek a képeit és végig beszéljük a szavait (vagyis ő rábök egy képre, én meg kimondom a szót, ő meg visszaismétli a dallamát- mostanában így kezdi a szavak tanulását) mindaddig, amíg meg nem unom vagy meg nem unja. :) Ígértem még mókát, kacagást, dinólátogatást, sok sok figyelmet és játékot, fa építőkockából toronyépítést, ami ugyancsak új játéknak számít itthon. A napokban vettük elő a dobozt és vetettük magunkat a fa elemekeből álló végeláthatatlan toronyépítés rejtelmeibe.

Nem hazudtolhattam meg magamat, MOST NEM.

Így is előfordul nem egyszer, hogy lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy kevesebb figyelmet szentelek neki, mint amennyit szeretnék. Mert még van egy adag mosás, meg ki kell teregetni, meg bevásárolni, amikor neki várnia kell, aztán még egy megírandó email és egy befizetésre, átutalásra váró számla, egy kis főzés vagy mosogatás és még sorolhatnám.. mindig van még valami, amikor arra vár "egy kicsit", hogy befejezzem. 

Az apukája 12 órázik a napokban, mert éppen egy lebetegedett kollégáját helyettesíti (vagyis 5.15kor csörög a vekker, 7 órakor kezd és 20 órára ér haza) és ez holnapig vagy ezen a héten biztosan így marad. Ebből következően ez pontosan azt jelenti, hogy nincs megállás, vagyis már most a hétvégét várjuk, ami elég sovány vigasz, de több, mint a semmi. :D

Ezek mellett a körülmények között születtet meg múlt héten az első januári blogbejegyzés Látszatamnézia:Anyám! Hová tűnt az év első hat hónapja címen, aminek nem hazudok kb. hétszer ültem neki. Már 2 hete megjelent a BloggerKépző zárt csoportban (erről a csoportról és céljáról többet olvashattok itt) a felhívás, hogy osszuk meg az évzáró bejegyzésünket, meg a 2020ra vonatkozó terveinket, én meg csak tologattam magam előtt a gondolatokat, bár született néhány vázlat, de nekiülni nem volt lehetőségem. 

Miért tologattam magam előtt? Először valahogy nem jött az ihlet, aztán rámtalált az ötlet, és elkezdtem írni, de hosszúnak tűnt a folyamat, amíg összeszedtem mindazokat az infókat, és a képeket, amik az évben történtek. Így a végén úgy döntöttem szétszedem a posztot, hogy végre nyilvánosságra hozhassam és emészthetőbb legyen, mert már magam is elbizonytalanodtam abban, hogy be tudom e fejezni, az idő meg telt, már lassan január közepét írtunk.

Reggel volt, hogy Tege velünk együtt ébredt vagy éppen néhány perccel utána, miután elkezdtem írni. Esete gyakran kijön rajtam a szülő lét mellékhatása és idő előtt kidőlök és elalszom.

Nagyon jó lenne feliratozni az összes képet, de erre például már nem maradt időm, így ez még várat magára (de már kitaláltam, hogy hogyan iktatom a heti rutinomba). Ami még nehezítő tényező volt, hogy valahogy úgy alakultak Tege alvás idejei, hogy nem bírtam hosszabb időt az írásra szánni, így megpróbáltam úgy befejezni, hogy ébren volt. De így meg annyiszor tört meg a folyamat, hogy a végén teljesen lefáradtam az ihlet se nagyon tartható így életben a flow-ról ne is beszéljünk :D. Így ez inkább próbálkozásnak, mint jó ötletnek bizonyult és ezt a munkamódszert a jövőre nézve teljesen elengedem, mert egyáltalán nem hatékony. Írhatnék éjszaka vagy este?! :D Hát sokszor 20-21 órakor filmszakadás van nálam, vagy azért nem ártana egy kis párkapcsolati élmény is, mert az sem megy ám magától! ;) :)

Az elmúlt 20 évben, amióta bekerültem a munka világába, már sikerült néhányszor kiégetni magamat, szóval, most ezt mindenképpen szeretném megspórolni.

Így a 2020as tervek is megszülettek, hamarosan érkezik a Bakancslista hozzá (tervek szerint a napokban), aminek az egyik pontja a napi rutinkiépítés, amihez a Farkas Lívia által megírt és életre hívott 30 napos rutinkiépítését használom, amiről hamarosan írok és megosztom az ezzel kapcsolatos (kendőzetlen) élményeimet, ezért mindenképpen érdemes követni a blogot, hogy ne maradjatok le a folytatásról! :)

Nektek mi okozza a leggtöbb fejtörést, gyakorlatias problémát a blogírásnál? Írjátok meg bátran kommentben!

Kezdő blogger vagy? Ajnánlom olvasvásra a Kapszkodók, tippek kezdő bloggereknek című bejegyzésemet.

Amennyiben tetszett a poszt nyomj rá a tetszik gombra, kövessétek az oldalt, osszátok meg a kedvenc bejegyzéseteket másokkal is!

Puszi, pacsi mindenkinek és Go Anyu Go- Zita von Csákvári