Egy blog egyfajta folytonos utazás egy emberi útikönyvvel, akit megismerhetsz. Sok útikönyvből lehet választani, és mindegyiknek saját olvasótábora van. Bajtársiasság és együttműködés van a blogokat vezető emberek között. Mindenfajta struktúra, gráf, gyűrű stb. szerint mutatnak egymásra”
Dave Winer /aki az egyik legkorábbi, máig élő amerikai blogger/
Nem csoda, hogy manapság egyre populárisabbá válik a bloggolás, hiszen ez a XI. század talán legegyszerűbb önkifejezési formája, ami ingyenesen indítható és az általunk kívánt információ szinte egy gombnyomással számtalan emberhez eljuttatható.
Fantasztikus, ahogyan megszületnek a spontán posztok, igazi boldogsághormon robbanás! :) Egy nagyon kedves barátnőm írt nekem a napokban este üzenetet, ami nagyon jól esett. Megosztotta velem, hogy olvasta az eddigi bejegyzéseket, klassz a stílus és a tartalom is tetszik neki, büszke rám, hogy belevágtam. Azt is megemlítette, hogy biztosan könnyebb most az alkotás ezen formáját választani, mint a pingálást. :) Ezen elmosolyodtam, látszik, hogy jól ismer.
De ez csak az egyik a nagyon bíztató baráti visszajelzések közül, amit ez úton is szeretnék mindenkinek megköszönni, hogy vettétek a fáradságot, billentyűzetet ragadtatok és megtettétek valamilyen formában. Kedves olallátogató Olvasók, nagyon sokat jelentenek a visszajelzéseitek, főleg jelenlegi kezdő státuszú blogger-anyaként. Arra bíztatlak benneteket, hogy mennyiben megérint benneteket egy bejegyzés témája, írjátok le ezt a bejegyzés alá, mert lehetőség van kommentelni.
Nekem az éppen aktuális élethelyzetemben a Go Anyu Go- Anyanapló írása egyfajta terápia is. Már régóta készülök újra ecsetet ragadni, hogy fessek, de ez még mindig várat magára. Tini koromban (bár ez csak jóval később tudatosult bennem) a rajzot és festést, mint egyfajta terápiát használtam. Semmilyen kényszer, elvárás nem játszott szerepet, azért rajzoltam és festettem, mert jól esett és miután elkészült egy alkotás még jobban is éreztem magamat tőle. Egyfajta belső útmutatást kaptam általa. Ami nem ment szavakkal, az ment szavak nélkül, belső képekkel, amik aztán 2D-ben jelentek meg, különböző színekben és formavilágban.
Fotó: Csík József/ 2017- Prága
Az, hogy összeszedem a gondolataimat az „útinaplómban” a múltamból is kiemelve a témába vágó részleteket, összpontosítást igényel, ami nagyszerű lehetőséget teremt az áttekintésre és egyben arra, hogy saját sorsomon keresztül más emberekkel kapcsolódhassak. Bátorság is kell hozzá, hiszen saját életemet, nézeteimet, véleményemet vagy éppen álláspontomat osztom meg ismerősökkel és ismeretlenekkel.
Ebben az évben május végén indítottam el belső késztetésből a blogomat. Őszintén szólva volt előtte néhány félbe, jobban mondva negyedbe maradt próbálkozásom az elmúlt években, amiben a folyamatokhoz szükséges időigény is nagy szerepet játszott.
Miért is?!
Ahhoz, hogy kiismerjünk egy blogkezelő felületet, annak felépítését és működtetését, az bizony időt vesz igénybe. Velem az is megesett már, hogy rosszul választottam ki a blogkezelőt és amire végre készen volt a design, a kezdőlap és a menüpontok, rádöbbentem, hogy nem tudom majd úgy felépíteni az oldalt, ahogyan szeretném. Ezért nagyon könnyen megeshet, hogy ha túl sokat kattintgatunk, de nem jutunk el a várva várt eredményig, ráadásul bizonyos mértékig bizonytalanok is vagyunk abban, amit csinálunk, hogy érdemes e ezzel foglalkozni, vagy csak „az időnket pazaroljuk” vele, akkor gyorsan félbemaradhat a még meg sem született projekt. Elvetjük a magot, de aztán locsolni már nem locsoljuk, mert bizonytalanok vagyunk abban, hogy kikel e majd a mag, hogy később a dédelgetett palántánk növénnyé fejlődhessen és virágot bonthasson. Az ötletünkbe vetett hitünk elvesztésével viszont az esélyünk is elveszik.
Fotó: Carlo Sardena
Nem egyszer hallottam már, - talán magam is megéltem párszor valami hasonlót - hogy addig agyaltam valamin, fontolgattam, hogy meg kéne csinálni, amíg végül viszont láttam másnál azt, aminek megvalósítását „vég nélkül” terveztem. Itt a kulcsszavak VÉG NÉLKÜL terveztem.
Ha régóta szeretnéd, akkor VÁGJ BELE/ KEZDD EL! – hallhatod, olvashatod „az orrvérzésig” ismételgettet hangzatos motivációként szánt mondatokat.
Ez Téged még mindig nem hozott lázba?! ;) (most ámélkodó, féig mosolygó arcot vágtam)
Biztosan arra is gondoltál már, hogy benned van a hiba, hiszen már annyiszor szembeköszöntek ezek a felszólítások, és döbbenetes módon mégse hoztak lázba. Valahol legbelül már legyintettél is egyet, de a gond, hogy így még mindig ott maradt az egyre frusztrálóbb halogatás és esetleg a benned motoszkáló kérdés: Na jó, jó, de hogyan?! Mire figyeljek?! Hogyan kezdjem el?
Fotó: Colton Sturgeon
Íme az én gyakorlati tippjeim rutinos újrakezdő típusként: :)
Amikor rászántam magamat újdonsült erővel a bloggolásra (nyolcvanhatodjára :), akkor már tudtam, hogy melyik lesz a blogkezelő felületem és a blog neve is megszületett. Amennyiben érdekel a története, akkor azt itt tudod elolvasni. A design korántsem volt tökéletes, de kiválasztottam a sablont és mivel szeretünk fotózni, egy képet, ami jól passzolt a képviselt témához. De ezzel a formai kinézettel messzemenőleg sem voltam elégedett, hiányzott belőle a stílus, így azt is tudtam, hogy ez nem végleges, idővel megváltoztatom.
Májusban végre megszületett az első bejegyzés, amit gyorsan fel is töltöttem bemutatkozás gyanánt. Persze követő kettő, abból az egyik a párom a másik meg én. :)
Aztán teltek a napok.
CSAK TELTEK A NAPOK, rohantak az órák, szaladtak a percek...TIK-TAK, TIK-TAK
A fejemben meg ott suhant szellem módjára a napi teendők között egy csomó megírható potenciális téma; meg, hogy folytatni kéne; de mivel és mikor, hopp megint elröpült egy nap, és még egy villámsebesen… és mindemellett még kételyek is gyötörtek, hogy megéri e, meg minek, meg amúgy is… biztosan sokatoknak ismerősek ezek az új ötleteket átszövő mumus gyötrelmek.
Nos a legfőbb kérdés viszont az, hogy hogyan sikerült mégis eljutnom a második posztig és túljutni az első kanyaron, aminél eddig mindig megtorpantam?! Hogyan sikerült mégis, igen döcögősen, de elindulnom a bloggerkedés útján?!
Mivel rögtön az elején teljes megakadtam a további bejegyzések megírásával :) , ezért úgy döntöttem, hogy a go_anyu_go az instagram profilomat aktivizálom. Az ott megosztott képeket és gondolattöredékeket, úgy tekintettem, mint lehetséges témaötletek, vázlatokat, amikhez visszatérhetek, így nagyobb eséllyel nem merülnek a feledés homályába. Ezekben a nyári napokban adta magát az a helyzet is, hogy részt vegyek a_skacok_az_uram_meg_en_blog felhasználó nevű instagramer - anyuka nyári kincskereső fényképkihívásán. Aki szereti a kreatív, vicces, szókimondó posztokat igényesen tálalva, annak mindenképpen ajánlom anyaként Heinrich Sz. Vivien kendőzetlen insta profilját. Röviddel ez után érkezett egy üzenet Varga- Czakó Adrienntől (ennek 7 hete), aki meghívott a facebookon megtalálható BloggerKépző zárt csoportjának 30 napos blogger kihívására.
A baromi nagy igazság az, hogy nekem ez pont kapóra jött, mert már napok óta azon tanakodtam, hogy hogyan tudnék bloggolásról szóló posztok tömkelegének elolvasása nélkül valamiféle konstruktív, motiváló kapaszkodóhoz jutni. Az se titkolom, hogy mielőtt csatlakoztam volna a csoporthoz, lecsekkoltam Ada (azaz Adrienn) munkásságát! Az elmúlt 42 év alatt jócskán kijutott a tapasztalatokból, ha lehet, most már megspórolnék néhány tanulókört! ;)
Tetszett amit láttam, és így belevetettem magamat az ekkor már ötödik napja és témájánál tartó 30 napos BloggerKépző kihívásba. Ez volt az a pont, ahonnan egy új fejezet indult, és ami mai napig is tart. Egy igazi kihívás, ami önkontroll, logisztika, kitartás és sok böngészés kíséri, egy új út, aminek éppen csak az elejét taposom.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytattam a blogom és hagytam magam mögött a kételyek legnagyobb részét, továbbá szívesen olvasnál többet Varga-Czakó Adrienn kezdő bloggereket segítő zárt csoportjának programjáról, mert Neked is jól jönne néhány gyakorlati, strukturált feladatokkal alátámasztott kapaszkodó a bloggeríráshoz, akkor hamarosan a napokban ezt itt megteheted. A bejegyzés már készülőben van.
Addig is minden jót kívánok ezen a csodás esős szeptemberi reggelen! :)
Ne feledd, ha tetszik a poszt, akkor nyomj a tetszik gombra a blogon, illetve, ha hozzászólnál, akkor tedd meg bátran a bejegyzés alatt! :) Amennyiben kíváncsi vagy az ehhez a cikkhez szervesen kapcsolódó blogbejegyzéshez, akkor klikk ide.
Go Anyu Go/ Zita von Csákvári
